Tasi Réka és Pap Balázs monográfiái jelentek meg a Bölcsészettudományi Intézet Irodalomtudományi Intézet kiadásában, a Lendület Kutatócsoport támogatásával.

Vana ludor imagine. Az imagináció kora újkori kontextusai címmel jelent meg az Irodalomtörténeti Füzetek 187. kötete. A kötet szerzője Tasi Réka irodalomtörténész, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense, szerkesztője Fórizs Gergely, a XVIII. századi Osztály tudományos főmunkatársa, lektora Kecskeméti Gábor, a BTK Irodalomtudományi Intézet igazgatója.

A kö­tet a phantasia-imaginatio fo­ga­lom 17. szá­za­di vo­nat­ko­zá­sa­it és kon­tex­tu­sa­it rend­sze­re­zi, hogy ez­zel szem­be­sít­ve tár­has­sa fel a ko­ra­be­li ka­to­li­kus pró­za szö­veg­pro­duk­ci­ó­ját meg­ha­tá­ro­zó teo­ló­gi­ai, re­to­ri­kai vo­nat­ko­zá­so­kat. A vizs­gá­la­tok ta­nú­sá­ga sze­rint a ka­to­li­kus ba­rokk pró­za alap­ja­it meg­ha­tá­ro­zó fi­lo­zó­fi­ai, kép­teo­ló­gi­ai és re­to­ri­kai dis­kur­zu­so­kat együt­te­sen jel­lem­zi a phantasia-imaginatio fo­gal­má­nak meg­le­he­tő­sen am­bi­va­lens stá­tu­sa, ugyan­ak­kor a konc­epi­ón be­lü­li fi­nom el­moz­du­lá­sok is: az ima­gi­na­tio mint ve­szé­lyes és ne­he­zen ural­ha­tó ké­pes­ség töb­bé már nem egy­ér­tel­mű­en és nem ki­zá­ró­lag fe­gyel­me­zés­re és meg­re­gu­lá­zás­ra szá­mot tar­tó erő.

A ku­ta­tás leg­főbb mo­ti­vá­ci­ó­ja az a meg­győ­ző­dés volt, hogy a lit­te­rae és li­te­ra­tu­ra vá­lasz­tó­pont­já­nak, az ér­zé­ke­lés, a lé­lek­funk­ci­ók és kü­lö­nö­sen az ima­gi­ná­ció 18. század-ban meg­je­le­nő me­rő­ben új fel­fo­gá­sá­nak, meg­íté­lé­sé­nek rend­sze­res fel­tá­rá­sa a kora új­ko­ri, te­hát még a lit­te­rae episz­témé­jé­hez tar­to­zó előz­mé­nyek rész­le­tes fel­dol­go­zá­sa nél­kül alig­ha lehetséges.

A kötet letölthető.

Sztemmák. Kéziratok és nyomtatványok a 16. századi magyar protestáns költészetben címmel, az MTA BTK Lendület‒Hosszú Reformáció Kelet-Európában és Erdélyben (1500‒1800) Kutatócsoport támogatásával, a BTK Irodalomtudományi Intézet kiadásában jelent meg Pap Balázs monográfiája. A kötet szerzője Pap Balázs, a Pécsi Tudományegyetem Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa, lektora Balázs Mihály, a Szegedi Tudományegyetem  professor emeritusa.

A 16. szá­za­di köl­té­szet­ről al­ko­tott ké­pünk torz és esetleges. Eny­héb­ben fo­gal­maz­va: ke­vés esély mu­tat­ko­zik arra, hogy re­á­lis­nak le­gyen mond­ha­tó. Az, hogy így van, könnyen be­lát­ha­tó: bi­zo­nyos tár­gyú és bi­zo­nyos mű­fa­jú szö­ve­ge­ket (lég­tor­ná­sza­ti ha­son­lat­tal élve) meg­men­tett a for­rá­sok ter­mé­sze­té­nek vé­dő­há­ló­ja, bi­zo­nyos tár­gyú és mű­fa­jú szö­ve­gek ször­nyet­hal­tak, és hogy egy­ál­ta­lán lé­tez­tek va­la­ha, arra csak ab­ból sze­re­tünk kö­vet­kez­tet­ni, hogy egy-két szö­veg túl­él­te a zu­ha­nást, és úgy hisszük, a ré­gi­ség­ben nem vol­tak annyi­ra társ­ta­la­nok, mint ami­lyen ma­gá­nyos­nak mu­tat­ja őket a ma is ku­tat­ha­tó vers­anyag. Ha a ránk ma­radt vers­kor­pusz­ra te­kin­tünk, azt lát­hat­juk, hogy az sem ok­vet­le­nül mu­tat­ja meg mé­ret­he­lye­sen a régi ma­gyar ver­sek va­la­mi­ko­ri ké­pét: min­den jel abba az irány­ba mu­tat, hogy igen ko­mo­lyan ero­dált ha­gya­ték a miénk.

A kötet letölhető.