A Hosszú Reformáció Kutatócsoport az MTA támogatásával jött létre. A Hosszú reformáció Közép- és Kelet Európában (1500-1800) egy olyan értelmezési kísérlet, amelynek fókuszában a többirányú/többidejű reformációk [Multiple Reformations] történeti jelensége áll.

A közép- és délkelet-európai térségben a reformációk szimultán módon más-más intenzitással és eredménnyel kezdődtek el, illetve mentek végbe. Hiszen akár egyetlen régióra fókuszálva is, mint például az Erdélyi Fejedelemség, hamar világossá válik, hogy a szászok, székelyek, sőt a románok reformációja egyáltalán nem egybeeső és végképp nem azonos konfesszionalizációs folyamatok következtében vagy hatására mentek végbe, ráadásul jelentősen eltérő időzítéssel. Ennek ellenére ezek egybefüggése vitathatatlan, a négy bevett religio sajátos történeti és társadalmi helyzete és az Unitus Egyház megjelenése ugyannak a hosszú reformációnak a folyamata, amelyet a hagyományos egyház- és történetírás többnyire ignorált a magyar kutatásban. A magyar reformáció történeti szempontú, alapvetően a közép- és délkelet-európai térséget nagy mértékben lefedő elbeszéléséhez a hosszú reformáció bizonyulhat a legalkalmasabb narrációs modellnek. Következésképp a projekt által lehetővé tett értelmezések fő célja a szimultán érvényesülő, akár egymás ellenében leírható regionális mikrotörténetek egyetlen átfogó történeti keretbe (lásd. hosszú reformáció) szervezése.