A BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya és a Center for Reformation Studies 2023. december 12-én 18:00 órától könyvbemutatót rendez, amelynek témája a Humanizmus és Reformáció sorozat 41. kötete, Tóth ZsomborA hosszú reformáció jegyében. Vallási perzekúció és tanúságtétel a református irodalmi hagyományban a gyászévtizedtől 1800-ig című monográfiája. A kötetről a szerzővel Csörsz Rumen István, Fazakas Gergely Tamás és Kecskeméti Gábor beszélget.
A monográfia szerzője Tóth Zsombor irodalomtörténész, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az MTA BTK Lendület – Hosszú Reformáció Kelet-Európában és Erdélyben (1500–1800) kutatócsoport vezető kutatója, szerkesztője Bartók István, a Reneszánsz osztály tudományos tanácsadója, lektora Fazakas Gergely Tamás, a Debreceni Egyetem habilitált egyetemi docense, a sorozat szerkesztője Kecskeméti Gábor, a BTK Irodalomtudományi Intézet igazgatója.
A monográfia a MTA BTK Lendület Hosszú reformáció Kelet–Európában (1500–1800) Kutatócsoport kutatási programjának eredményeit összegzi. Noha egyetlen felekezetre, a református, főként kéziratos hagyományra összpontosít, a „hosszú reformáció” fogalmának olyan alkalmazásait mutatja be, amelyek a teljes magyar reformációról szóló tudásunkat helyezik új megvilágításba. A vallási perzekúció tapasztalata és az erre adott mártirológiai válasz dialektikája képezte azt a fő szelekciós elvet, amelynek alapján a könyv vizsgálati korpusza összeállt. Ily módon sikerült a szerzőnek kirajzolni egy olyan szöveg- és kultúrakontinuumot, amely az egész korszakalakzatot láthatóvá tette, illetve annak érvényességét exponálta. 
Az értelmezés során a hosszú reformációnak két jelentése körvonalazódott. Mindenekelőtt egy kutatási korszakalakzatot jelöl, amelynek időhatárait 1500 és 1800 közé tesszük, így mind a négy bevett felekezetre kiterjeszthető és alkalmazható. Ebből adódik a hosszú reformáció második jelentése: olyan irodalomtörténeti kategória, amely a fenti korszakalakzat kontextusában és periodizációja értelmében működik, és ebben a könyvben elsősorban az ortodox református konfesszionális környezetben produkált és disszeminált kéziratos és nyomtatott szöveghagyományra vonatkoztatható. A kötet legfontosabb felismerése módszertani jellegű: a reformációtörténet irodalomtörténeti alkalmazása a vallási tapasztalat történeti antropológiájának vizsgálatát teszi lehetővé. Ez képezi a hosszú reformáció legfontosabb eredményét és egyúttal legígéretesebb, a jövőben elvégzendő kutatási kihívását.