Rólunk

A hosszú reformáció (1520–1791) egy olyan (újra)értelmezési kísérlet, amelynek fókuszában a többirányú/többidejű reformációk [Multiple Reformations] történeti jelensége áll. A közép- és délkelet-európai térségben a reformációk szimultán módon más-más intenzitással és eredménnyel kezdődtek el, illetve mentek végbe. Hiszen akár egyetlen régióra fókuszálva is, mint például az Erdélyi Fejedelemség, hamar világossá válik, hogy a szászok, székelyek, sőt a románok reformációja egyáltalán nem egybeeső és végképp nem azonos konfesszionalizációs folyamatok következtében vagy hatására mentek végbe, ráadásul jelentősen eltérő időzítéssel. Ennek ellenére ezek egybefüggése vitathatatlan, a négy bevett religio sajátos történeti és társadalmi helyzete és az Unitus Egyház megjelenése ugyannak a hosszú reformációnak a folyamata, amelyet a hagyományos egyház- és történetírás többnyire ignorált a magyar kutatásban. A magyar reformáció történeti szempontú, alapvetően a közép- és délkelet-európai térséget nagy mértékben lefedő elbeszéléséhez a hosszú reformáció bizonyulhat a legalkalmasabb narrációs modellnek. Következésképp a projekt által lehetővé tett értelmezések fő célja a szimultán érvényesülő, akár egymás ellenében leírható regionális mikrotörténetek egyetlen átfogó történeti keretbe (lásd. hosszú reformáció) szervezése.

A hosszú reformáció (Long Reformation) fogalmával elsősorban az átalakuló államformák és egyházak teológiai és politikai konfliktusainak és kompromisszumainak a folyamataira, illetve a vallásos perzekúció történeti reprezentációira világítunk rá, ennek értelmezésére javasolunk egy diakrón elbeszélési modellt, amely az 1520-as évektől 1791-ig, sőt 1800-ig megy el. Irodalomtörténeti szempontból a gyászévtizedre esik a hangsúly, hiszen innen datálható a vallásos perzekúció tematizálása a magyar és neolatin kora újkori irodalmi kultúrában, az összes teológiai és politikai vonzatával együtt. Meggyőződésünk, hogy a vallásos perzekúció, meghatározó lényegi összetevője a reformáció korabeli felfogásának és elbeszélésének, mind a sajátosan egyháztörténeti narrációkban mind pedig a változatos műfajú és nyelvű irodalmi reprezentációkban. A kora újkori hosszú reformáció létrejöttének és hatásának egyszerre magyarázata és célja a vallásos perzekúció, a maga minden lehetséges változatával és reprezentációjával együtt.