A kutatás három tematikus perspektívát követ, mivel nem hagyományos reformációtörténet-írást, hanem változatos módszertanokat ötvöző, multidiszciplináris komplex kutatást végzünk.
1. Az első tematikus irány a reformációtörténet-írás historiográfiájának kritikai értékelését végzi; áttekinti és megvizsgálja azokat a módszertanokat és elméleteket, amelyek a reformációtörténeti nagyelbeszélések artikulálását lehetővé tették az elmúlt évtizedekben, elsősorban a nemzetközi kutatásban.
2. A második tematikus irány a reformáció társadalom- és egyháztörténeti, illetve művelődéstörténeti folyamatainak a vizsgálatára koncentrál. A 300 évre kiterjesztett korszakkeretben (1500–1800) értékeli újra mindazt, amit a korszak társadalmáról és kultúrájáról tudni vélünk.
3. A harmadik tematikus irány azt a komplex (multi)mediális vizsgálatot célozza meg, amelyet a legújabb szakirodalom a vallásos írásbeliség kutatásaként (the study of religious literacy) definiál. Keressük arra is a választ, hogy a világi hívők kegyességgyakorlása milyen kéziratos íráskultúrát tett lehetővé, vagy hogy ezek a szövegek milyen módon terjedtek és sokszorozódtak. A 17–18. századi kéziratos nyilvánosság tanulmányozása, illetve az íráshasználati habitusok és praxisok ilyen szempontú vizsgálata a hosszú reformáció mediális jelentőségének a teljesebb megértését szolgálja.
Bővebben: Tóth Zsombor, Hosszú reformáció Magyarországon és Erdélyben I., ItK, 123 (2019), 719‒739.
2020.
2019.